Méhészeti termékek terítéken – méz és a méhpempő

Navita
Méhészeti termékek terítéken – méz és méhpempő

A méhek étkezési szokásai - az ember számára csodaszert kínál

A méhészeti termékek közül kétségkívül a méz a legismertebb és legnépszerűbb. A méz mellett azonban a méhpempő is egyre nagyobb figyelmet kap, és nem kizárólag kozmetikai krémek alapanyagaként: manapság már elismert étrendkiegészítőként történő felhasználással büszkélkedhet.

Nektár vagy pollen – miből készítenek mézet a méhek?

A méhek legismertebb tulajdonsága, hogy pollent és nektárt gyűjtenek, és halmoznak fel a kaptárban téli élelemraktárnak. A nektárt a nyelvük segítségével szívják ki a virágokból, a pollent pedig a lábukon található pollenzsákba teszik, majd a méhkaptárba viszik. A nektárt a kaptárban dolgozó méhek átveszik, és a nyálukban levő enzimekkel összekeverik, elősegítve a tartós tárolást. Az ily módon kialakult mézet a hatszögletű méhsejtekbe (cellákba) teszik, majd egy ideig szellőzni hagyják. Ha megfelelő mennyiségű víz párolgott már el a mézből, akkor a méhsejteket lezárják. A pollen kevésbé romlandó, a kaptárba szállítva mézzel vagy nektárral keverve szintén a méhsejtekben raktározzák el, és a dolgozók fehérjeforrásaként szolgál. Ha a méhek virágokkal teli környezetben élnek, bőségesen képesek mézet termelni, sokkal többet, mint ami a tél átvészeléséhez szükséges lenne – szerencsénkre, ugyan is ezt az elemózsiaraktárt tudjuk mi megdézsmálni.

Mi a helyzet a méhpempővel?

A méhpempő ezzel szemben nem egyszerűen nektárból vagy pollenből készül, a dajka méhek állítják elő a garatmirigyeikben. Habár a méhpempő is élelem, funkciója teljesen más, a méhek fejlődésében van szerepe. Minden lárvát méhpempővel kezdenek táplálni, azonban 3 nap elteltével átállnak a mézre. A méhkirálynőnek szánt lárvák ez alól kivételt képeznek, ők ugyan is életük végéig méhpempőt fogyasztanak – ennek köszönhetően fejlődnek ivaréretté, és élnek évekig, ellentétben a dolgozókkal, akik nemzőképtelenek, és mindössze pár hónapos átlagélettartammal rendelkeznek.

A méhkaptárban mind a méhpempő, mind a méz megtalálható és gyűjthető, de más technikával. A méhpempőre a méhkasban sokkal kisebb mennyiségben van szükség, ezért kevesebb is van belőle, ami megnehezíti a gyűjtését, a szűkebb kínálat hatása pedig a méhpempő termékek árában is megjelenik.

A méz és a méhpempő szerepének különbsége az összetételükben is jól látszik. A méz kb. 80% cukrot és 18-20% vizet tartalmaz, az egyéb összetevők együttesen 1% körüliek. A méhpempőnek ehhez képest csak 11-23%-a cukor és 60-70% vizet tartalmaz, emellett 9-18% fehérje és 4-8% lipid, főleg zsírsavak. Mindkét méhészeti termékben ott vannak kis mennyiségben a fontos nyomelemek, vitaminok, flavonoidok, melyek tovább növelik a biológiai értéküket.

Az összetételük az emberi fogyasztás és felhasználás szempontjából is meghatározó. A mézet, amikor nem édesítőszerként, akkor főleg torokfájásra, megfázáskor szoktuk használni, vagy kisebb sebekre, égési sérülésekre kenve, csökkentve a gyulladást, és elősegítve a bőrregenerációt. A méz alacsony víztartalmának köszönhetően nehezen romlik, amire a legjobb bizonyíték, hogy egy 3000 éves ókori egyiptomi sírban a mai napig ehető mézet találtak. A méhpempőhöz korábban csak egy szűk rétegnek volt hozzáférése, ami jellemzően az uralkodói réteget jelentette, akik a hosszabb és egészségesebb élet reményében alkalmazták. Ma már viszont, hogy szélesebb körben elérhető, anti-aging hatása mellett immunerősítőként, termékenység növelésének céljából, és a menopauza utáni hormonális változások tüneteinek enyhítésére is javasolják. A mézzel szemben a méhpempő könnyebben romlik, és a benne lévő hatóanyagok egy része is igen bomlékony, ezért gyűjtés után hűtőben vagy fagyasztva kell tárolni a feldolgozásig.

Ha szeretnél még a témában olvasni, itt van pár ötlet, ahol angol nyelvű összefoglalót találsz a méhpempőről és más méhészeti termékekről.

Tetszik ez a cikk?
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: pinterest